Barna János akváriuma

Üzembe állítás ideje: 1998. október

Technika:

- akvárium: 196 liter (98x40x50 cm)

- szűrő: saját készítésű külső szűrő egy 30 literes akváriumból kialakítva, az ábra szerint. Az akvárium hátlapja ki van fúrva a vízszint alatt 3-4 cm-rel, az ezekbe a lyukakba beragasztott csöveken folyik ki ill. be a víz. A csövek mezőgazdasági és borászati boltokban kapható átlátszó műanyag tömlők. Ha a lyukakat megfelelő átmérőjűre fúratjuk az üvegbe akkor ez pontosan bele fog szorulni, a ragasztás csak a biztonság kedvéért kell. Az akváriumból kifolyó víz két csövön jut ki, mivel egy kevés volt a pumpa által visszaszállított víz pótlására. A víz a szűrőben először két ferde üveglapon folyik végig, ez biztosítja az oxigénellátást az akvárium számára. Egyéb szellőztetés nincs. Ezek az üveglapok kivehetőek, az akvárium oldalára belülről felragasztott ütközőkön helyezkednek el. A felső üveglapra egy 5 mm vastag szivacslap van fektetve úgy, hogy a szélei körben felhajlanak. Ez előszűrőként funkciónál, könnyen kivehető és tisztítható. Néhány naponta tisztítani kell. A szűrő két külön kamrában elhelyezett szivacs szűrőbetétet használ, ezt kb. 2-3 havonta kell tisztítani. A víz szintje valamivel a szivacsok felett van normál üzem esetén. A szűrőként szolgáló akvárium úgy van méretezve, hogy hiba esetén a fő akváriumból a lyukak feletti vízmennyiség elférjen a szűrőben. Így az egész elhelyezhető az akvárium alatt is a víz kifolyásának veszélye nélkül.

- világítás: 2 db 18W-os 60cm-es fénycső, az egyik Tungsram F33 a másik F74 Daylight. A fényerő elegendő, ha az úszónövények nem árnyékolják le túlságosan a vízfelszínt.

- fűtés: nincs. Az akvárium télen 20-21 fokos, nyáron 26-27. A napon belüli hőmérsékletingadozás minimális, nem mérhető.

- aljzat: mosott sóder és folyami homok 6-8 cm-es rétegben

- dekoráció: az egész akváriumot végigérő vastag csavartfűz ág, kövekből épített búvóhelyek és 2 fél kókuszdió. A köveket főleg az algaevők lakják, a kókuszhéjak kihasználatlanok.

- tányércsiga (Planorbis corneus?): a szokásos akváriumi csiga. 30-40 db lehet belőle. Nem árt, nem használ. Valami miatt nem szaporodik túl, talán valamelyik halam fogyasztja.

- maláji tornyoscsiga (Melanoides tuberculata): 10-12 db-ot raktam az akváriumba, most kb. 300-500 db lehet. A talajban él, csak este jön elő. Nagyon fontos szerepet játszik a talajon lévő hulladék, ételmaradék eltakarításában, emellett a talajt is szellőzteti. Minden akváriumba ajánlom.

- almacsiga (Ampullarius sp, albínó változat): 4 db van az akváriumban, saját szaporulatból. Néhányszor már szaporodtak nálam, ebben az akváriumban még nem. Úgy látom kárt nem csinál, a halak eleségét takarítja el ha marad neki. Szereti az élő tubifexet is. Sok hasznosat ez sem csinál, de érdekes csiga.

- üveggarnéla: 6 db van az akváriumban. Nem bánt senkit, őt sem bántják a halak. Az ételmaradék eltakarításában segédkezik, kedvenc csemegéje a fagyasztott vörös szúnyoglárva. Rendkívül érdekes állatok és nem is igényesek.

-kuhli,leopárdcsík (Acanthophthalmus kuhli): 2 db van belőle, az ételmaradék eltakarítását végzi. Érdekes és hasznos állat.

- algaevő harcsa (Ancistrus sp.): egy család él belőlük: papa, mama és egy csomó különféle méretű apróság, most éppen úgy 25 db körül lehetnek. Az akváriumot algátlanítják, nagyon hatékonyan: sehol nem látni algát, az üveglapot sem kellett soha takarítanom. Mindenképpen búvóhely kell nekik. A hím őrzi az ikrákat egy szűk résben egy kő és az akvárium hátsó fala között.

- Stendhal-hal (Labeo bicolor): 1 db, inkább csak érdekesség, bár az algát is eszi. Egy kissé agresszív, különösen a piros halakkal szemben: a serpalazacokat sűrűn megkergeti, különösen etetés alatt és után. Ennek ellenére még semmiben nem tett kárt.

- malabári dánió (Danio malabaricus): 4 db van belőle hogy egy kis mozgalmasságot vigyen a medencébe. Talán egy kicsit túl nagy és élénk az apró pontylazacok közé, de nem volt még ebből semmi baj.

- kolibrihal (Tanichthys albonubes): apró rajhal, 8 db van belőle. A hímek viaskodása érdekes látvány.

- serpalazac (Hypessobrycon callistus serpae): 8 db, nyugodt, békés halacska, hihetetlen étvággyal.

- neonhal (Hypessobrycon innesi): 10 db, élénk színe és igénytelensége miatt kapott helyet.

- királylazac (???): 6 db-ot vettem, 1 db maradt életben. Nem tudom mi lehet ez a halacska, könyvekben nem látom. Olyan mint a császárlazac nősténye.

- vörösorrú pontylazac (Petitella georgiae?): 5 db, gyönyörű kis hal, külön előnye hogy szorosan csapatban marad az összes példány. Egy kissé félénk, mindig a növények között bujkál a talaj közelében, az embertől viszont nem fél.

- Szivárvány törpesügér (Apistogama ramirezii): két párt vettem, az egyik az eredeti színváltozat a másik egy különösen élénk színű forma volt. Ez utóbbiak rövidesen elpusztultak, az eredeti színűek sem érezték jól magukat így ezeket elajándékoztam. Az volt a gond, hogy a halak a felszín közelében tartózkodtak, bágyadtak voltak, noha étvágyuk volt.

Az akvárium élőlényei határozzák meg a berendezést. Én be szoktam rakni minden akváriumomba egy 'takarító brigád' -ot, úgy érzem hogy ez a mostani sikerült a legjobban. Kell valami ami az ételmaradékot eszi meg, erre régebben páncélos harcsákat használtam. A mostani kombináció: leopárdcsík és üveggarnéla. Ezek sokkal kevésbé kavarják fel az aljzatot, a páncélos harcsák akár 20 cm magasra is fel tudták pumpálni a homokot. Fontos, hogy legyen olyan hal ami a talajból is táplálkozik, ezek szedik ki az esetleges betelepült tubifexet. Erre a leopárdcsík kiváló (a páncélos harcsa is az volt). A talajban élő toronycsigáknak is rendkívül fontos szerepük van, egyrészt mozgatják a talajt másrészt sok maradványt elfogyasztanak. Hatalmas mennyiség terem belőlük, de ez nem baj, a rendelkezésre álló tápanyag mennyisége megakadályozza a túlnépesedést. A talajon felhalmozódó üledék elfogyasztásában rendkívül hatékonyak a tisztogató rákok. Ezek eltüntetik az üledéket az utolsó morzsáig. Hihetetlen, de mióta megvannak eltűnt az összes üledék és nem is képződik újabb. Az eddigi élőlények hatékony működéséhez elengedhetetlen a finom szemcséjű talaj, a sóder vagy a folyami homok. A boltokban kapható 3-4 mm szemcsenagyságú kőzúzalékot nem tudják megmozgatni.

Tengeri akváriumok esetében megszokott dolog a talajban, oxigénmentes környezetben végbemenő nitrát-lebontás. Ennek során megfelelő baktériumok a nitrátot nitrogénné, nitrogéndioxiddá vagy ammóniává bontják, melyek közül az első kettő a vízből elillan. Talán ez a folyamat működhet édesvízi akváriumok esetében is, és ez segíthet a nitrátok felhalmozódását megakadályozni.

Az akvárium berendezésében bizonyos célszerűségi szempontokat is követek. Ilyen például a finom szemcsés aljzat. Ezen kívül szükséges az algaevők számára búvóhelyről gondoskodni. Erre nálam az akvárium hátsó sarkaiban elhelyezett kőrakások szolgálnak, 10-15 cm-es kövekből. A köveket (és a fa dekorációt is) az akvárium alsó üveglapjára raktam a talaj behelyezése előtt, hogy ne lehessen kiásni alóluk a talajt és ezzel összedönteni az egészet. Az algaevők előszeretettel ásnak ki a talajszint alá került rést a kövek között lakhelyül.

Az akvárium algátlanításáról két dolog gondoskodik. Egyrészt a világítás erősségét kell eltalálni, másrészt gondoskodni kell algaevőkről. Ezek nálam nagyrészt az algaevő harcsák (Ancistrus sp.), de fogyaszt algát a Stendhal-hal és talán az üveggarnélák is. Az algaevő harcsa megrághatja a puhább nagylevelű növényeket ha nincs elegendő növényi tápláléka.

Az almacsigák is fontos szerepet játszanak: megeszik az akváriumban keletkezett szemetet, a növények pusztuló leveleit is. Nagyrészt nekik köszönhető, hogy nem kell kiszednem semmi ilyesmit az akváriumból. Csak a ritkításkor levágott növényeket szedem ki, az elpusztuló levelekkel a csigák megbirkóznak. Tapasztalatom szerint az élő növényt nem bántják.

A karbantaró személyzet betelepítése az akvárium alapja. Ezek az élőlények nem agresszívek és nem túl feltűnőek, így bármilyen más hallal kombinálhatók. Segítségükkel az akvárium majdnem önellátóvá tehető, csak minimális gondozást igényel.

Az eddig felsoroltak szinte minden akváriumra igazak lehetnek. Kivétel talán az afrikai sügéres medence mivel itt eleve reménytelen a talajba bármilyen élőlényt telepíteni. Másik fontos dolog, hogy a sügérek (a vitorláshal is!) megeszik a rákokat, ezek együtt nem tarthatók.

Az akvárium betelepítése elég rosszul sikerült. Ugyanis hosszabb várakozás nélkül, már az első héten majdnem minden halat betelepítettem. Amíg a biológiai szűrést végző lények el nem szaporodtak kellő mértékben sok halam elpusztult, pl. majdnem minden királylazac. A növények levelei is pusztulni kezdtek, habár folyamatosan fejlődtek. Ez az állapot kb. 3 hétig tartott. Ezalatt 1-2 naponta egy-egy hal hirtelen idegesen úszkálni kezdett, majd néhány órán belül elpusztult. A többiek tökéletesen egészségesnek látszottak, étvágyuk jó volt. Ebben az időszakban elpusztultak az előző akváriumból áthelyezett 2-3 éves páncélos harcsák is. Az akváriumban a rosszul sikerült beállási időszakban is tiszta maradt a víz, a növények fejlődtek és a halak is jól néztek ki, külső szemlélő semmit nem látott az egészből. Kb. 3 hét után nem pusztult el több hal, a növények is egyre egészségesebbek lettek. Az akvárium azóta is jól működik, nem pusztult el benne élőlény.

- növények tápanyagellátása: alkalmanként kapnak folyékony tápsót vagy tablettás növénytápot, eddig talán 3-4 alkalommal.

- etetés: eleinte főként tubifexet kaptak. 4-5 hónapja áttértem a fagyasztott eleségekre. Úgy látom, hogy a kedvencük a vörös szúnyoglárva, most ez a fő táplálékuk. Azóta alkalmanként kaptak tubifexet, de nem szeretik annyira mint eleinte. Kiegészítésként kapnak száraz tápokat (Tetra Rubin és Fix 2, az algaevőknek Hikari Tropical Algae Waffers) és 1-2 hetente élő planktont. Általában naponta kétszer etetek: reggel kapnak szárazeleséget, este fagyasztott vörös szúnyoglárvát és fagyasztott sórákot. Úgy tapasztaltam, hogy napi egyszeri etetés mellett valami megcsipkedi a kolibrihalak farokúszóit, ez többszöri etetéssel nem fordul elő. Szándékosan túletetem a halakat, hogy a maradékot fogyasztó állatkák is elég élelmet találjanak.

- takarítás: mióta a tisztogató rákjaim megvannak (3 hónapja), nem kellett takarítani az akváriumot. Azóta kb. havonta csinálok kb. 5-10%-nyi vízcserét, ekkor takarítom a külső szűrőt is. A vízcsere időpontját a halak is jelzik az étvágyuk csökkenésével. A szűrő takarítása annyiból áll, hogy leszívom a szivacs felszínéről az üledéket. A kivett vizet zuhannyal frissen kiengedett, azonos hőmérsékletűre beállított csapvízzel pótolom. Az akvárium talaját nem szoktam lazítani vagy mozgatni, ezt a 'takarító brigád' végzi.

- algairtás: ez nem kell. Az algaevők és a megfelelő erősségű világítás mindent tökéletesen tisztán tartanak.

Szeged, 1999. május 24.